•  

  •  

  •  

  •  

  •  


Beláthatatlanul terjedelmes életművel rendelkezik a hetvenöt éves Anthony Braxton. Egyes lemezei megkerülhetetlenül fontos mérföldkövek a jazz történetében. A Cuneiform lemezkiadó egyik tavaszi újdonsága a Thumbscrew trió The Anthony Braxton Project című albuma, melynek egyik érdekessége, hogy főleg ismeretlen (kiadatlan) Braxton-számokat dolgoz fel. Az együttesben Tomas Fujivara vibrafonozik és dobol, Mary Halvorson gitározik és Michael Formanek bőgőzik. (Halvorsont a magyar közöség is láthatta Braxton budapesti koncertjén.)

 

 

Bővebben...


Május első felében jelent meg a piacon Diane Schuur énekesnő új lemeze Running on Faith címmel a Jazzheads kiadónál. Ez Schuur első albuma hat év hallgatás után. A lemezen Ernie Watts szaxofonozik, Kye Palmer trombitál, Thom Rotella gitározik, Bruce Lett bőgőzik és Kendall Kay dobol. Az énekesnő válogatta új lemeze teljes anyagát kedves dalaiból. A gyűjteményben megtalálható Miles Davistől a Beatlesig, Paul Simontól Percy Mayfieldig számos előadó egy-egy híres szerzeménye.

 

 

Bővebben...



A hollandiai Leidenben utcát neveztek el Rosetta Reitz (1924-2008) újságíróról, producerről, a Rosetta Recors lemezkiadó (1980) alapítójáról, jazztörténészről. Az utcát eredetileg is ReitzStraatnak nevezték, de egy korábbi történelmi személyiségről kapta a nevét, aki Hollandia gyarmatosító törekvéseiben játszott szerepet. Az utcanévváltoztatást a közelben élő aktivisták kezdeményezték. Reitz lemezkiadója elfeledett női jazz- és blueselőadók újrakiadásával foglalkozott.


Sharon Isbin gitárosnak két albuma jelenik meg egy időben a napokban: az egyiken (Affinity) Chris Brubeck Affinity című nagy ívű szerzeményét játssza lemezre. Ez egy gitárra és nagyzenekarra írt concerto, melynek megjelenési apropója az, hogy 100 éve született Chris édesapja, Dave Brubeck. Isbin másik új albuma a Strings For Peace címet kapta. A gitáros itt Amjad Ali Khan, valamint Amaan és Ayaan Ali Bangash sarodművészekkel lép fel és az indiai zene rejtelmeibe kalauzolja a hallgatót.

Bővebben...


Idén 25. alkalommal hirdetett eredményt a Jazzújságírók Szövetsége (Jazz Journalists Association), mely évente egyszer adományoz díjakat muzsikusoknak. Életműdíjas lett (végre) Carla Bley; a népszerű dobos Terri Lyne Carrington lett az év jazz-zenésze. A most befutó fiatal sztárok küzdelméből Lakecia Benjamin került ki győztesen. Az év jazzpublikációjának járó elismerést a JazzTimes magazin kapta. A távolból gratulálunk minden díjazottnak! 

Bővebben...


A JazzTimes május 18-i száma interjút közöl Archie Shepp tenorszaxofonossal Egy revolverhős emlékiratai címmel, aki többek között Lee Morgannel, John Coltrane-nel és Miles Davisszel kapcsolatos régi emlékeiről beszél. A nyolcvanhárom éves muzsikus már bottal jár, de szerencsére ma is aktív: legutóbb február 22-én lépett fel az oregoni Portlandben, a PDX Jazz Festivalon. Az esemény jelentős, hiszen ez volt a muzsikus utolsó fellépése a vírusjárvány előtt, valamint saját bevallása szerint az utóbbi negyven esztendőben sosem játszott Oregonban.

Bővebben...


Megjelentette második lemezét a lengyel származású, de 2010 óta Kanadában élő fiatal pianista, Bartosz Hadala, aki a neves bostoni Berklee College of Music növendéke volt. Első albumán többek között Randy Brecker és Antonio Sanchez játszott. A második lemezen muzsikusok egész sora hallható: Luis Deniz (altszaxofon), Kelly Jefferson (szopránszaxofon), Eric St-Laurent (gitár), Brad Cheeseman (basszusgitár), Marito Marques (dob, ütőhangszerek), João Frade (tangóharmonika), valamint Michael Manring (basszusgitár).

  

Bővebben...


A The New York Times május 18-i számában esszéíróként mutatkozik be a többség által csak veterán jazzművészként ismert Sonny Rollins. A napilap sorozatot indított, melyben neves művészeket kérdeznek kardinális problémákról, akik aztán egy esszében fejtik ki véleményüket. Most Rollins igyekszik válaszolni a Miért számít a művészet? kérdésre. Rajta kívül még többek között Mieko Kawakami és Cate Blanchett ír még választ a kérdésre. A tenorszaxofonos esszéjének címe A művészet sose hal meg.

  

Bővebben...

Május 24-én Harlemben elhunyt Jimmy Cobb dobos, Miles Davis korszakalkotó, 1959-es Kind Of Blue albumának utolsó élő tagja. Kilencvenegy éves volt, halálát tüdőrák okozta. Cobb elsősorban értő kísérőként vált híressé, dobszólót ritkán lehetett hallani tőle. Megszámlálhatatlan nagyságot kísért Davisen kívül is. Játszott például Cannonball Adderley, Sarah Vaughan és pályája vége felé Geri Allen mellett. Miles Davis zenekarát több mint négy éven át erősítette, és olyan lemezeken dobolt, mint a Porgy And Bess vagy a Sketches Of Spain. Davis legendás ritmusszekciója (Wynton Kelly, Paul Chambers és Cobb) annyira összeszokott, hogy tióban tovább játszottak azután is, hogy kiléptek a Davis-együttesből. Együtt zenéltek egészen 1969-ig, Chambers haláláig. A dobos élete utolsó évtizedeiben saját zenekarát is vezette. 

Bővebben...

Folytatódik a Harmónai Jazzműlely Karaténkoncertek sorozata. 2020. május 22-én 20.00 órai kezdettel Oláh Dezső szóló koncerjébe kapcsolódhatunk be nézőként és hallgatóként a a Harmónia Jazzműhely Facebook oldalán: https://hu-hu.facebook.com/HarmoniaJazzmuhely . A Jazzműhely oldalán megtekinthetők az előző hetek koncertjei is. 
A virtuóz fiatal, Junior Prima -díjas zongorista és komponista OLÁH DEZSŐ a magyar jazz elismert alakja. Számos zeneszerzési díjjal is büszkélkedhet, saját formációja a Trio a la Kodály mellett a Bágyi Balázs New Quartet oszlopos tagja. Roppant sokoldalú zenész, aki kiválóan képes ötvözni klasszikus képzettségét a jazz szenvedélyes szeretetével. Lendületes modern jazzt játszó triója, az ugyancsak általa vezetett crossover Trio á la Kodály vagy fafúvósokkal bővített szextettje egyformán sikeres formációk. Bartók hat román táncának átdolgozása hatalmas kritikai elismerésben részesült. Ízlését és szakmai alázatát tanúsítja, hogy roppant empatikus és, épp ezért, nagy keresletnek örvendő kísérőzenész. A legendás londoni 606 Clubban elsöprő sikert aratott, amikor a világhírű brit szaxofonossal, Julian Siegellel játszott.

A38 logoEgy hónappal ezelőtt szavazást írt ki a Jazznoise internetes jazzportál az 1970-es években készült, a szavazók számára legkedvesebb jazzlemezekről. Minden felkért szavazó 10 albumot nevezhetett meg. Május 15-én járt le a voksolási határidő, eddig az időpontig 22 személy küldte el választásait a szerkesztőségünkbe. E 22 személy 220 szavazattal 171 jazzlemezt emelt ki a tízéves korszak terméséből.
A szavazóink zömének nagy zenei élménye ebben az időszakban (vagy: ebből az időszakból) a fusion jazz. De a beérkezett szavazatok alapján megfigyelhető, hogy az „ECM-hangzás” különböző képviselői (Gary Burton, John Abercrombie, Pat Metheny stb.) is fontos ízlésformáló tényezőkké váltak. Mellettük természetesen a hagyományosabb jazzirányzatok (hard bop, West Coast) reprezentánsai ugyancsak elég nagy számban képviseltetik magukat szavazóinknál. Paul Desmond, Bill Evans, Oscar Peterson és Stan Getz nevét kell kiemelnünk. Az avantgarde és a free jazz a vártnál kicsit alulreprezentáltabb, olyan fontos képviselőire, mint Ornette Coleman, Cecil Taylor vagy Roscoe Mitchell senki se voksolt. A szabad improvizációs lemezek közül kimagaslik népszerűségével Szabados György Az esküvője, mely egyben az évtized legkedveltebb magyar jazzalbuma lett szavazóink között. 
A szavazásról szóló részletes elemzés és az összegzett voksok ide kattinta tekinthetők meg

 

Pozitív és negatív példákat egyaránt hozhatunk klasszikus művek jazzfeldolgozásaira. A legutóbbi pozitív eredménnyel a BMC rukkolt elő, amikor megjelentette az észt zongorista, az 1978-ban Tallinban született, de zenei képzését jórészt Németországban szerzett Kristjan Randalu és a világhírű szoprán- és tenorszaxofonos Dave Liebman közös albumát, melyen a duó Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusát gondolja újra Mussorgsky Pictures Revisited című albumukon. A MagyarJazz.hu cikkírója többek között ezt írja az új zenei vállalkozásról: „A mű átdolgozására – noha a zongora-szopránszaxofon összetétel meglehetősen újszerű a darab esetében – nem Randalu vállalkozott először: az első zenekari feldolgozást Rimszkij-Korszakov tanítványa, Mihail Tushmalov készítette el, melyet egy sor további nagyzenekari hangszerelés követett. Ezek közül is kiemelkedik Maurice Ravel 1922-es adaptációja, melynek népszerűsége alighanem meghaladja Muszorgszkij kompozícióját. Randalu megközelítése ugyanakkor apparátusát és attitűdjét tekintve is inkább az eredetivel mutat rokonságot. Számos zenei rész hűen követi a zongoraciklust, ugyanakkor sok esetben a hangszerelés teret nyit Liebman olykor lebegő, olykor szélsőségesen energikus szaxofonjátékának.”

Bővebben...



“Tekintettel arra, hogy a járványhelyzet továbbra is bizonytalan, és számunkra közönségünk és művészeink egészsége a legfontosabb, fájó szívvel, de úgy döntöttünk, hogy a 2019/20-as évad hátralévő részében zárva tartunk, azaz minden június közepéig tervezett előadásunk elmarad “ – írja közleményében a Fonó. Egyben azt is hírül adták, hogy tavaszi előadásaik, így például az április 18-ra meghirdetett Barabás Lőrinc Quartet-koncertet egy őszi időpontban, október 2-án tartják meg.



Gayer Ferenc bőgős harminc éve irányítja a negyvenedik születésnapjához érkezett Budapest Ragtime Bandet. A bőgős zenekarvezető idén Máté Péter-díjban részesült, melyet a könnyűzenei műfajok kiemelkedő képviselői kaphatnak meg. Gayer 1985 óta tagja a zenekarnak és 1990 óta vezetője is. A nagybőgőst azonban a modernebb zenéket játszó formációk is érdeklik, így rendszeresen fellép a Kelemen Angelika Quartettel, a Varga Tivadar Trióval, a Rátonyi Róbert Trióval, a Magony zenekarral, valamint a Pintér Zoltán Duóval.

Bővebben...

Április 1-én New Jerseybeli otthonában kilencvennégy évesen elhunyt Bucky Pizzarelli jazzgitáros, Benny Goodman és Ben E. King egykori kísérője. Halálát koronavírus-fertőzés okozta, melyet március 29-én diagnosztizáltak rajta.
Pályája mintegy hetvenöt évet ívelt át, de Pizzarelli nevét nem sokan jegyezték meg, mivel tevékenységét nagyrészt big bandekben, televíziós stúdiózenekarokban és énekeseket kísérő nagyzenekarokban fejtette ki. Először egy George Barnesszal készített duófelvétel kapcsán figyeltek fel rá. Később saját zenekarait vezette, de játszott szólóban is. Úttörő alkalmazója volt a basszusmeneteket is lehetővé tevő héthúros gitároknak. Különleges hangszerétől függetlenül is híres volt elegáns játékáról, akkordalapú szólóiról, melyekre elsősorban ritmusgitárosok (Freddie Green) hatottak, nem pedig melodisták (Wes Montgomery).
Az 1926. január 9-én született muzsikus George Van Eps játékában ismerkedett meg a héthúros hangszerekkel. Kísérte az idős Benny Goodmant, és játszott Paul McCartney több albumán. Gitáros-énekes fiával, John Pizzarellivel is fellépett közösen.

Bővebben...