•  

  •  

  •  

  •  

  •  


Egyéb írások rovatunkban Máté J. György írása olvasható "Szubjektív sorok Dudás Lajosról - Tó és Zene " címmel.
A klarinétművész karrierjét figyelők alighanem mind tudják, hogy hosszú évekkel ezelőtt a Bódeni tó partján fekvő Überlingenben telepedett le, s azóta két szerelem határozza meg az életét: a tó és a zene. Úgy is mondhatnánk: két helyen érzi otthon magát a muzsikus: a tó partján és a zenében. Úgy mondják, 1941-ben született (külleme alapján az 1951 sokkal hihetőbb volna), úgyhogy egy ideje azon gondolkodik, befejezi az aktív zenélést, de aztán „utolsó” lemezkiadványát mindig olyan siker övezi, annyit játsszák a rádiók és annyi szép bírálatot kap a nemzetközi jazzsajtóban, hogy mégis visszakozik, újabb fellépéseket vállal, olykor még Magyarországra is elvetődik állandó munkatársával, Philipp van Endert düsseldorfi gitárossal. Dudás zenei elképzeléseinek tökéletesen megfelel ez a kvintettet helyettesítő duó, melyben a gitáros effektjei három másik hangszert – dobot, bőgőt és szintetizátort – is pótolnak.


Április 9-én Bronxban elhunyt Andy González bőgős, a modern latin jazz egyik kulcsfigurája. Halálát tüdőgyulladás, illetve cukorbetegségből adódó komplikációk okozták. Hatvankilenc éves volt.
González bármilyen jazzstílusban remekül ki tudta magát fejezni, ezért is volt, hogy bopperekkel (Dizzy Gillespie, George Benson), valamint avantgarde művészekkel (Clifford Thornton, Don Byron) egyaránt játszott. Másfelől pedig kísérte a tangó nagymesterét, Astor Piazzollát és rocksztárokat is (David Byrne). Fő szakterülete azonban a latin jazz maradt. Fellépett olyan csillagokkal, mint Tito Puente és Machito, illetve afro-latin zenét játszó zenekarokkal (Eddie Palmieri, Manny Oquendo). Számos felvételen fivérével, Jerry González ütőssel hallható együtt. Két közös zenekart is alapítottak, a Grupo Folklórico y Experimental Nuevayorquinót és a Fort Apache Bandet. González bőgőzését mintegy 700 lemezfelvétel őrzi.

Bővebben...



Looked at All Aspects címmel jelent meg a jelenleg Lengyelországban élő Vas Bence orgonista vezette, 2013-ban alakult Organism Hammond-trió, illetve a Vas Bence Trio legújabb lemeze. A tizenegy felvételt tartalmazó album kilenc számát az orgonista/zenekarvezető jegyzi. A maradék kettőn Bazsinka Ágnes, illetve a lemez három felvételén doboló Szabó Sipos Ágoston osztozik. A CD-n Möntör Máté gitározik, hét számban Kiss Tamás dobol és négy kompozícióban a lengyel Marcin Pater vibrafonozik. A „Brian”-nek dedikált szám címzettje alighanem Brian Charette amerikai orgonista, aki néhány évvel ezelőtt Budapesten járt, és a Budapest Jazz Clubban fellépett az Organismmel.

Bővebben...



Az észtországi Tallinban április 13-án elhunyt Ryo Kawasaki fusion gitáros, hangmérnök és software-fejlesztő, a gitárszintetizátorok egyik úttörője. Hetvenhárom éves volt. Életének utolsó két évtizedében Tallinban élt.
Tokiói évei alatt nem lett híres muzsikus, ám miután New York-ba ment és játszott Gil Evans híres 1974-es lemezén (The Gil Evans Orchestra Plays the Music of Jimi Hendrix), azonnal felfigyeltek rá. Fellépett Chico Hamilton és Elvin Jones mellett, turnézott Dave Liebman és Joanne Brackeen zenekaraiban. Saját együttest (Golden Dragon) is vezetett. A 80-as évek nagy részében hangmérnökként a gitárszintetizátor-fejlesztésen dolgozott. Későbbi lemezein és koncertjein a gitárszintetizátor került a fókuszba. 1991-től ismét több jazzt játszott, és 2000-ben részt vett egy jazzbalett kidolgozásában Észtországban.

Bővebben...



Három héttel 94. születésnapja előtt, április 10-én Philadelphiában elhunyt Jymie Merritt jazzbőgős, az Art Blakey’s Jazz Messengers egykori tagja, aki Blakey tizennyolc albumán bőgőzött. Bőgőzése hallható például a dobos Moanin’ című ismert lemezén. Halálát májrák okozta – évek óta küzdött a betegséggel. Blakey mellett feltűnt mások előadásain is: játszott például Chet Baker, Dizzy Gillespie és Max Roach zenekarában. 1962-tól Forerunners néven saját zenekart is irányított. Talán leghíresebb saját szerzeménye a Nommo volt, melyet főként Max Roachcsal adott elő. Merritt arról is nevezetes, hogy az első között kísérletezett elektromos bőgővel.

Bővebben...



Újabb jazzmonográfiával gazdagítja a jazzkönyv-gyűjtők polcait a Da Capo kiadó: Philip Clark Dave Brubeck életművével foglalkozó kötete a napokban jelent meg Amerikában. A könyv előszavát Chick Corea írta. Clark művéből megtudhatjuk például, hogy a Columbia 1959-ben csak némi szabódás után volt hajlandó megjelentetni a zongorista Time Out albumát, minden idők egyik legnépszerűbbé vált jazzlemezét: egyrészt Brubeck és kvartettje előszeretettel játszott számokat igen szokatlan tempóban, például 9/8-ban vagy 5/4-ben. Másrészt Brubeck ragaszkodott ahhoz is, hogy a borítón egy absztrakt festmény díszelegjen. Clark több interjút készített a 2012-ben elhunyt Brubeckkel, ezek képezik a monográfia magját.

Bővebben...



Billy Strayhorn (1915-1967) századunk egyik meghatározó jazzkomponistája volt, elidegeníthetetlen része Duke Ellington nagyzenekarának. Számos szerzeményéből jazz standard vált. Most a pianista/arranzsőr John Di Martino eleveníti fel Strayhorn életművét új kvartettlemezén (Passion Flower: The Music Of Billy Strayhorn), amelyen egy szupergroup tolmácsolja a repertoárt. Di Martino zongorázik, Eric Alexander tenorszaxofonozik, Boris Kozlov bőgőzik és Lewis Nash dobol. Egy számban (Lush Life) Raul Midon éneklése is hallható.

Bővebben...

A Cuneiform Records lemezkiadó két vadonatúj lemezzel is jelentkezik áprilisban: az egyiken a Chad Taylor Trio hallható (The Daily Biological), a másikon Tatsuya Nakatani és Shane Parish játszik (Interactivity). A dobos Chad Taylor triójában Neil Podgurski zongorázik és Brian Settles szaxofonozik. Taylor neve jól cseng az avantgarde jazz hallgatóinak fülében, hiszen tagja volt a Chicago Underground Duonak Rob Mazurek trombitás oldalán, valamint feltűnt számos nagyság (pl. Pharoah Sanders, Peter Brötzmann, Fred Anderson és Nicole Mitchell) zenekaraiban.
Nakatani az 1990-es évektől aktív avantgarde ütős. Új-Mexikóban él egy sivatagi városban. Részben házi készítésű hangszereken játszik, mintegy 150 hangversenyt ad évente. Társa, Shane Parish gitáros főként elektromos hangszereken dolgozik, például az agresszív avant-technikai Ahleuchatistas duóban, de ujjal pengetett gitárokon is játszik lényegesen szelídebb zenéket. Eddig nyolc lemezt jegyzett.

Bővebben...


Új albummal jelentkezett Chicago egyik népszerű együttese, a Susie Blue & the Lonesome Fellas. A Bye Bye Blues tizenkét számból álló gyűjtemény, csupa klasszikus western swing szám, főként a 40-50-es évekből, amikor Hollywood ontotta a híres westernfilmeket. Az album egyik attrakciója a sztárvendég Howard Levy szájharmonikázása. A lemez kevert stílusú: ötvöződik rajta a retro cowboy zene és a jazz. A zenekarban Solitaire Miles énekel, a zenekart pedig a gitáros Neal Alger vezeti.

Bővebben...

Április 6-án egy New York-i kórházban elhunyt Onaje Allan Gumbs zongorista/komponista/arranzsőr, aki a jazz több irányzatában is keresett művésznek számított évtizedeken át. Gumbs halálát hosszú betegség előzte meg. Többször kapott stroke-ot, először 2010-ben. Hetvenéves korában érte a halál.
Az 1949-ben született zongorista „inaséveit” nagy nevek mellett töltötte: kísérte Kenny Burrellt, Norman Connorst és Betty Cartert. Később olyanok zenekaraiban találjuk, mint Woody Shaw és Nat Adderley. Gumbs a jazzen kívül szívesen játszott R&B-t is. Smooth jazz zenekarokban is fellépett. Mintegy 900 lemezen hallható a játéka, karrierje közel ötven évet fogott át.
Eredeti neve Allan Bentley Gumbs volt. Az „Onaje” nyugat-afrikai művésznevet az 1970-es évek óta használta. A szó jelentése: az érzékeny. Harlemben született, Queensben nőtt fel. Édesanyja járatta zongoraórákra hétéves korától. Gumbs a tévében szerette meg a jazzt, főként Mancini szerzeményeit. Tizenöt évesen már klubokban lépett fel. 1971-ben ismerkedett meg Kenny Burrellel, aki meghívta játszani detroiti koncertjeire. Ez volt az áttörés. Később rengeteg formációban foglalkoztatták, így a Thad Jones/Mel Lewis Orchestrában. A 70-es évek végétől fusionlemezeken is feltűnt (Lenny White, Roy Ayers), ugyanakkor avantgarde projektek se voltak idegenek tőle (Ronald Shannon Jackson, Bill Laswell). Játszott Kevin Eubanks és Stanley Jordan gitáros oldalán is. Zongoratudása 1976-ban keletkezett, de csak 1994-ben megjelent szólólemezén mérhető le leginkább.

Bővebben...


Amennyiben nyárra elmúlik a fertőzésveszély, július 9-12. között Sopronban idén is megrendezik a SopronDrum fesztivált, melynek Horváth Kornél ütős a művészeti vezetője. A 2020-as fesztivál rangos vendégekkel is csábítja a közönséget: fellép Sopronban David Sanborn altszaxofonos, Dave Friedman vibrafonos, valamint Stanley Clarke bőgős/basszusgitáros. A világsztárok ráadásul nagyszerű ütősökkel lépnek színpadra: Clarke például Salar Nader tablást és Jeremiah Collier dobost hozza magával. Sanborn mellett pedig Billy Kilson dobos lesz hallható.

Bővebben...

Az egykori Arany Zsiráf-díjból 2004-ben Fonogram – Magyar Zenei Díj lett. Húsz különböző kategóriában osztják ki e díjakat. Idén az év hazai jazzlemeze a Sárik Péter Trió X Bartók albuma lett. Szakmai életműdíjat kapott Gőz László harsonás, a BMC vezetője. Sárik harmadik Fonogram-díja ez: először saját zenekarával nyerte el az elismerést Jazzkívánságműsor című CD-jével, majd 2015-ben Berki Tamással közös lemeze (Minden délibáb) lett díjazott.

 

Bővebben...

 

Retkes Attila társlapunkon a MagyarJazz.hu-n ismertette szerkesztőnk Máté J. György  Készíts salátát  címmel megjelent új könyvét.

"Rejtélyesnek tűnő, de megmagyarázható címmel (Készíts salátát) jelent meg nemrégiben állandó munkatársunk, Máté J. György jazztörténeti esszékötete. A terjedelmes tanulmányok olyan mélységben, alapossággal és szakértelemmel tárgyalnak az improvizatív zene fogalomkörébe tartozó problémaköröket, ami magyar nyelven egészen biztosan példa nélkül áll."

A cikk itt olvasható.

 

Kleb Attila nevét főleg azok ismerik, akik gyakran látogatják a Get Closer koncerteket. Koncertirodájukat ő vezeti, és már eddig is számos világnagyságot sikerült elhoznia a magyar fővárosba Charles Lloydtól John Scofieldig és Ron Cartertől Dee Dee Bridgewaterig.
Nem minden koncertjáró tudja azonban, hogy Kleb kiváló fotóművész is, és elsőrendű szakterülete a jazzportré. Március 6-án Kleb mintegy száznyolcvan fényképéből nyílt kiállítás az óbudai Godot Művészeti Intézetben, az egykori Goldberger gyár mintegy 700 négyzetméteres üzemcsarnokában.

Ötvenkilenc éves korában március 31-én a koronavírus áldozata lett a kortárs amerikai jazztrombitások egyik kimagasló alakja, Wallace Roney.
Roney Miles Davis tanítványa volt (1985-1991), de korábban Clark Terry és Duke Ellington is támogatta művészi fejlődését. Davis halálának évében (1991) együtt játszottak a Montreux Jazz Festivalon.
Roney 1995-ben feleségül vette Geri Allen zongoristát, aki fiatalon hunyt el rákban, 2017-ben. Három gyermekük született. A házaspár 2008-ban elvált. Roney egykori felesége négy albumán játszott, először az 1992-es Maroons-on. A trombitás tagja volt a Miles Davis emlékére alakult szupergroupnak, melyben többek között Herbie Hancock és Tony Williams oldalán játszhatott.

Bővebben...