•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Június 18-án nyolcvanöt éves korában elhunyt Horace Silver zongorista és zeneszerző, a modern jazz egyik legnagyobb alakja. Silver pályája szorosan összekapcsolódott a Blue Note kiadó aranykorával: a muzsikus az 50-es évek óta itt adta ki albumait, és a 80-as évtizedig hű maradt a kiadóhoz. Legnevezetesebb albumát, a Song for My Father-t 1965-ben jelentette meg itt – ez a lemez máig a legismertebb jazzfelvételek egyike. Silver sajátos stílusában elmosódtak a határok straight-ahead, soul jazz, funk és postbop között. E kategóriák mellett latin-, blues-, gospel- és afro elemeket is beépített zenéibe. Egy méltatója szerint visszacsempészte a vidámságot a jazz világába, és fő célja az volt, hogy a számaira akár táncolni is lehessen, mint egykor, a swing idejében játszó együttesek repertoárjára.
Horace Silver 1928. szeptember 2-án született Norwalkban (Connecticut). Kezdetben szaxofonozott, csak később tért át a zongorára. A 40-es évek végén lett profi zenész. 1950-ben Stan Getz zenekarában bukkant fel. A Blue Note vezetőinek figyelmét egy Lou Donaldson-albumon ragadta meg a fiatalember játéka. Silver volt a legendás Jazz Messengers együttes egyik alapítója, majd távozása után Art Blakey dobos lett a zenekar egyedüli irányítója. Silver későbbi zenekaraiban olyan nagyságok fordultak meg, mint Junior Cook és Hank Mobley szaxofonos, Blue Mitchell, Charles Tolliver és Donald Byrd trombitás vagy Louis Hayes dobos. Miután elhagyta a Blue Note-ot, Silver saját lemezkiadót alapított (Silveto). Megjelentek lemezei más kiadóknál (Columbia, Impulse!) is. 2006-ban jelent meg önéletírása, a Let’s Get to the Nitty Gritty.

embed video plugin powered by Union Development