•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Gyárfás/Grencsó/Nesztor/Jeszenszky/Regős: Együttműködés

Szerzői kiadás

Ritka esemény a magyar jazz történetében, hogy öt független művész (már Jeszenszky György sem tagja a Grencsó Kollektívának) alkalmi kooperációját lemezre vegyék. Az Együttműködést hallgatva csak sajnálhatjuk, hogy egy improvizatív előadói műfajban nem születik több efféle kísérletező zeneanyag Magyarországon.

Az külön szomorú, hogy egy ilyen izgalmas CD megjelenése szorosan összefügg a gyászérzéssel. A borítón látható ködös erdő is mintha a halál sejtelmességét és megérthetetlenségét illusztrálná. Rögtön a lemezt nyitó Januáros, mely épp oly talányosan fejeződik be, mint amennyire áthatolhatatlan a ködös erdő, Szabados Györgyöt búcsúztatja. A furulya-ütős duó csak a szám 2/3-ánál bővül más hangszerekkel, de a basszusklarinét sötét tónusú hangja tovább mélyíti a zenei gyászt. A Búvópatakban szólal meg először Regős István zongorája: a január 14-én a Fonóban készült felvétel egyben a magyar jazzélet egyik legintelligensebb muzsikusának búcsúja is volt. A sűrű, zaklatott, szinte indulatos darabot nehéz Regős Pista hosszú szenvedésétől, illetve halálától függetlenítve hallgatni.

Ha úgy tetszik, akár a sajnálatosan kevés lemezen hallható zongorista utolsó albumának is tekinthetjük az Együttműködést, hiszen változatos szólói (érdemes egymás után meghallgatni az Éjszakai sorokat, majd a kíséret nélküli Natasát, végül a közérthetőbb zenei nyelvet használó Akarni, hagyni és elengednit) fokozatosan és szinte észrevétlenül a CD főszereplőjévé emelik.

A záró Hálaadás a gyűjtemény talán legmegindítóbb darabja. John Coltrane meditációinak világához kapcsolható, ahhoz a minden sejtjében spirituális zenéhez, amelyet Szabados és Regős annyira szeretett.

Máté J. György
Gramofon